Melyik műanyag ultrahangos hegesztési hatás jobb?

Amorf polimer (ABS, PC, PS, PVC, PMMA stb.) : a molekuláris elrendeződés rendezetlen, nyilvánvaló a hőmérséklet, amely fokozatosan lágyítja, olvad és folyósítja az anyagot (Tg üvegesedési hőmérséklet). Az ilyen gyanták általában hatékonyan továbbítják a szuperszonikus rezgéseket és jó hegesztést biztosítanak a nyomás/amplitúdó meglehetősen széles tartományában. Kristályos polimerek (PE, PP, POM, PA6, PA66, PBT, PET stb.): a molekulák rendezett elrendezésűek, és nyilvánvaló olvadáspontjuk (Tm olvadáspont) és újrafagyáspontjuk. A szilárd kristályos polimerek rugalmasak és elnyelhetik a nagyfrekvenciás mechanikai rezgések egy részét. Ezért az ilyen polimerek nem képesek ultrahangos vibrációs energiát továbbítani a kötőfelületre, ami nagyobb amplitúdót igényel. Nagy energia (nagy olvadáshő) szükséges a félkristályos szerkezet feltöréséhez és az anyag kristályos állapotból viszkózus állapotba való átmenetéhez, ami meghatározza az ilyen típusú anyagok nyilvánvaló olvadáspontját is. Amint az olvadt anyag elhagyja a hőforrást, a hőmérséklet bizonyos mértékig csökken, ami az anyag gyors megszilárdulásához vezet. Másodszor, általánosságban elmondható, hogy a nem poláris vegyületeket (például a PP-t és a PE-t) nehezebb ultrahangozni (nem lehetetlen), a poláris vegyületeket ultrahangosak, és a poláris vegyületek között is ultrahangosak lehetnek, például az ABS és a PMMA ultrahangos. Ezenkívül vannak olyan jellemzők, amelyek befolyásolják az ultrahang hatását, például keménység (általában minél nagyobb a keménység, annál jobb az ultrahangos hegesztés), olvadáspont (minél magasabb az olvadáspont, annál több ultrahangos energia szükséges), tisztaság (a nyersanyagok hegesztő hatása jó, a szennyeződéseket tartalmazó újrahasznosított anyagok hatása valamivel rosszabb).